A köztudatban szinte mindenről kering valamilyen tévhit, amelyek eredhetnek népi szólás-mondásokból, hallhatjuk őket valaki mástól, és sokaknak egyszerűen csak úgy tűnik logikusnak. Ennek kapcsán nemrég készítettem egy kérdőívet, amit megosztottam a közösségi fülön, hogy bárki szabadon kitölthesse. A kérdőívet kitöltőknek 12 érdekes állításról kellett eldönteniük, hogy szerintük az állítás igaz vagy hamis. Mindössze annyit kértem cserébe, hogy ne használjanak külső segítséget, hagyatkozzanak a tudásukra és a logikára.
A kérdőívet összesen 1038-an töltötték ki, és néhány esetben igen érdekes eredményt kaptunk. Lássuk az állításokat, a rájuk adott válaszokat és a hozzájuk tartozó magyarázatot.
1. állítás
Az emberek a teljes agykapacitásuk mindössze 10%-át használják. (Igaz: 380, Hamis: 658)
Ez az állítás hamis.
A temérdek cáfolat ellenére még mindig rengeteg ember gondolja úgy, hogy az agyunk mindössze 10%-át használjuk. Ez a feltevés szolgált a 2014-es Lucy c. film alapjául is, ahol a főszereplő lépésről lépésre lassan képessé vált arra, hogy az agykapacitása 100%-át használja, és ezáltal emberfeletti képességekre tett szert.
Ez persze nagyszerű filmalap, de a valóságban egyáltalán nem így van. Az emberi agy nagy része szinte állandóan aktív. Bizonyos agyterületek – a tevékenységünktől függően – más területekhez képest lehetnek aktívabbak, vagy inaktívabbak, de általában az egész agyunkat használjuk. Gondoljunk csak bele, milyen evolúciós előnye származna egy élőlénynek abból, ha az agya 90%-kal többre is képes lenne, de valamiért mégsem használná.
2. állítás
Az atmoszféra oxigénjének legnagyobb része az óceánokból származik. (Igaz: 637, Hamis: 401)
Ez az állítás igaz.
Széles körben elterjedt az a mondás, hogy az őserdők és esőerdők a bolygó tüdeje. Habár kritikusan fontosak az erdők, és minden létező eszközzel védenünk kéne őket (!), a légköri oxigén legnagyobb részét mégsem az erdők állítják elő. Becslések alapján a légköri oxigén 50-80%-a az óceánokból származik. Pontosabban az olyan óceáni élőlényektől, amelyek képesek fotoszintetizálni, vagyis az óceáni planktonból. A plankton apró növényekből, algából és baktériumokból áll. A légköri oxégén 20%-át például egy 1988-ban felfedezett baktérium állítja elő, a Prochlorococcus. Vagyis minden ötödik levegővételedet ennek a baktériumnak köszönheted, a többit más tengeri élőlénynek és a növényeknek. Tehát amikor azt hallod, hogy egy újabb tankerhajó borult fel az óceánon, amiből ömlik az olaj, vagy azt, hogy percenként 27 focipályányi erdőt vágnak ki, érthető, ha kicsit nehezebben veszed a levegőt.
3. állítás
A Földön minden ma élő élőlény genetikai rokona minden más ma élő élőlénynek. (Igaz: 671, Hamis: 367)
Ez az állítás igaz.
Nagyon leegyszerűsítve: A gének a DNS lánc bizonyos szakaszait jelentik, amelyek az élőlény bizonyos tulajdonságaiért felelősek. A Földön minden élőlény DNS alapú. Az élőlények genomjának (teljes genetikai állomány) felfedezésével megbizonyosodhattunk arról, hogy minden ma élő élőlény genetikai rokona minden más ma élő élőlénynek, mivel minden egyed genomjában nemcsak megtalálhatók, de többé-kevésbé meg is egyeznek ugyanazok a génszekvenciák. Hogy két különböző fajhoz tartozó élőlény milyen közeli vagy távoli rokona egymásnak, onnan tudjuk megmondani, hogy megvizsgáljuk mindkét faj genomját. Minél több ponton egyezik meg a génszekvenciájuk, annál közelebbi rokonai egymásnak. Ilyen módon meg tudjuk mondani, hogy ez emberek és az élesztőgombák, vagy az antilopok és a polipok, vagy akár egy baktérium és egy bálna milyen közeli rokonságban állnak egymással. Minden élőlény minden más élőlény rokona, a baktériumtól a csótányon és a fenyőfán keresztül az emberig.
4. állítás
A villám nem csaphat kétszer ugyanoda. (Igaz: 127, Hamis: 911)
Ez az állítás hamis.
A villámok működéséről korábban már készítettem egy videót, de abban nem esett szó erről a széles körben elterjedt tévedésről. A villámok nagyon is csaphatnak kétszer, vagy bármennyiszer ugyanoda. Főleg akkor, ha az egy viszonylag kiemelkedő objektum. Az Empire State Buildinget évente átlagosan 25 villámcsapás éri, de vannak olyan épületek is, amelyeket egyetlen vihar alatt egy tucat villámcsapás érheti. Roy Sullivan volt az egyetlen ember, akit hét alkalommal is villámcsapás ért, és mind a hetet túlélte. Annak az esélye, hogy valakit hét alkalommal is villámcsapás érjen 1:10 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Még ha a villámcsapást meg is ússzuk látható sérülések nélkül, mentálisan akkor is sérülhetünk. Roy Sullivan paranoiás volt, és maga vetett véget az életének.
5. állítás
Az üveg technikailag folyadék. (Igaz: 578, Hamis: 460)
Az üveg nem folyadék és nem is szilárd, de nem véletlenül nem adtam meg más választási lehetőséget.
Az üvegről biztosan mindenki hallotta már, hogy ez egy olyan folyadék, ami nagyon lassan folyik. Még az iskolákban is lehet ezt hallani, de ez nem igaz. Az üveg nem szilárd és nem is folyadék, sokkal inkább valahol a két halmazállapot között van. Üveg készítésekor az anyag gyorsan lehűl, de nem szilárdul meg, ha a hőmérséklete az olvadáspontja alá csökken. Ebben az állapotában az anyag egy túlhűtött folyadék, ami egy közbenső állapot a gáz és az üveg között.
Ez után az anyagot tovább hűtik az üvegesedési hőmérséklete alá, vagyis egy amorf szilárd anyag lesz belőle. Ezen a ponton túl az anyag atomjainak molekuláris mozgása annyira lelassul, hogy szinte megáll, és üveget kapunk. Ez az új szerkezet nem annyira rendezett, mint a szilárd anyagokban lévő kristályok, mivel nem fagyott meg, de rendezettebb, mint a folyadékok. Tehát az üveg nem folyadék és nem is szilárd, hanem egy amorf szilárd anyag, ami a két halmazállapot között van.
De akkor miért nem adtam meg más választási lehetőséget? Azért, mert a köztudatban csak ez a két lehetőség létezik, és ebben az esetben nincs rossz válasz. Viszont van egy téveszme, ami a régi ablaküvegeket övezi. A régi épületek ablaküvegei vastagabbak az aljuknál, amiből páran arra a következtetésre jutottak, hogy az üveg folyik, csak nagyon-nagyon lassan. Régen az üvegkészítőknek még nem volt olyan kifinomult technikájuk és gépeik, mint ma, ezért az üveglapok gyakran egyenetlenek lettek, és egyik-másik felükön vastagabbak is voltak. Amikor az épületet megépítették, és betették az ablakokat, magától értetődő volt, hogy az üveget a vastagabb felével lefelé tegyék a helyére.
6. állítás
Az emberi faj a majmoktól származik. (Igaz: 614, Hamis: 424)
Ez az állítás hamis.
Az emberi faj nem a majmoktól származik, ahogy egyetlen ma élő élőlény sem származik egyetlen másik ma élő élőlénytől sem. A ma élő kutyák sem a ma élő farkasoktól, hanem azok őseitől származnak. Minden ma élő élőlénynek közös rokonai (ősei) vannak minden más ma élő élőlénnyel. A ma élő embereknek és a ma élő majmoknak volt egy közös őse. Erről a közös ősről a mai napig az járja a köztudatban, hogy ez egy „hiányzó láncszem”, és nincs meg a kapcsolat a majmok és az emberek között. Ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni, ugyanis megvan a közös ős. Ez az Eomaia, egy kihalt emlős, ami nagyjából 125 millió évvel ezelőtt élt. Ez az állat minden ma élő emlős őse.
Az a téveszme, hogy az ember a majomtól származik több félreértésből (szándékos vagy sem) eredeztethető. Az egyik legismertebb az a művészi megközelítés, ahol az evolúciót úgy ábrázolják, hogy egy majom fokozatosan felemelkedik, míg végül mai ember lesz belőle. Ez egy művészi ábrázolás, de nem sok köze van a valósághoz. A mai embernek és a mai majmoknak közös őseik vannak, tehát az ember nem a majmoktól származik, hanem az emberek és a majmok közös ősétől. Az evolúcióról készítek majd egy nagy volumenű és átfogó videósorozatot.
7. állítás
Az elefántok félnek az egerektől. (Igaz: 258, Hamis: 780)
Ez az állítás hamis.
Ez a téveszme rengeteg helyen megjelenik, pl. a Dumbo (1941) mesében is. Az eredeti elképzelés, hogy az elefántok félnek az egerektől, valószínűleg onnan származik, hogy az ókori görögök egy mesét találtak ki ezzel kapcsolatban. (Néhányan egyenesen Caius Plinius Secundus, római író nevéhez fűzik a mesét, ahogy a MythBustersben is elhangzott). Azt mesélték a gyerekeiknek, hogy volt egy elefánt, aminek az orrmányába felmászott egy egér, és megőrjítette, ezért félnek az elefántok az egerektől. Ez természetesen csak mese. Ma már tudjuk, szinte kizárt, hogy ez megtörténjen. Viszont az elefántok megijedhetnek az egerektől, ha hirtelen megmoccannak mellettük. Az elefántok nem látnak jól, és teljesen mindegy, mi az, ami megmozdul mellettük, akár egér, akár macska vagy kígyó, az elefántok meg fognak ijedni tőlük (ki ne tenné?), de nem félnek tőlük, főleg nem az egerektől.
8. állítás
Az aranyhalak memóriája három másodpercig tart. (Igaz: 479, Hamis 559)
Ez az állítás hamis.
Hihetetlen, milyen széles körben terjedt el a világon ez a mítosz. Bármerre jársz is a világban, ez a téveszme mindenhol megtalálható. Néhány helyen 2 másodpercet mondanak, máshol 10 másodpercet, de mindenhol rettenetesen rövid életű memóriát tulajdonítanak az aranyhalaknak. Ez az állítás egész egyszerűen nem igaz. Sőt, valójában az aranyhalaknak kitűnő memóriájuk van, és meglepően intelligens állatok. Olyannyira, hogy őket használják az intelligencia és általában véve a halak kutatására is. Több, mint 60 éve tudjuk, hogy az aranyhalak képesek emlékezni akár az 5 hónappal korábban történt dolgokra is. Ennek ellenére évtizedek óta fennmaradt ez a téveszme az aranyhalakról.
9. állítás
A struccok a homokba dugják a fejüket, ha megijednek. (Igaz: 454, Hamis: 584)
Ez az állítás hamis.
Röpképtelen madarakként a struccok nem tudnak fészket rakni a fákra, ezért a tojásaikat a földbe vájt lyukakba rakják. Annak érdekében, hogy a tojásokat egyenletesen melegítsék, időnként a lyukba dugják a fejüket, hogy megforgassák a fészekben található tojásokat, ezért tűnik úgy, mintha megpróbálnának elrejtőzni. Innen ered ez a mítosz.
Gondoljunk csak bele, mennyi ideig bírna védekezni egy strucc a ragadozók ellen, ha a feje egy lyukban volna, teljesen kiszolgáltatva minden támadásnak. A struccok 70km/h sebességgel tudnak futni, tőlük pedig egyedül csak a gepárdok gyorsabb szárazföldi futók (kb. 110-120 km/h, rövid távon). Tehát egy ilyen gyors állatnak a lehető legrosszabb döntése lenne, ha menekülés helyett homokba dugná a fejét.
10. állítás
A bikákat dühíti a vörös szín. (Igaz: 269, Hamis: 769)
Ez az állítás hamis.
A bikákat nem dühíti a vörös szín, mivel a többi szarvasmarhához képest, ők is színvakok a vörösre. Ami viszont dühíti őket, az a torreádorok mulétájának (egy kis köpeny) mozgása. Bármi, ami úgy mozog, mint a muléta, arra támadnak a bikák, mindegy, milyen színű.
11. állítás
A Holdnak van sötét oldala. (Igaz: 630, Hamis: 408)
Ez az állítás hamis.
Ezt az állítást valószínűleg megfogalmazhattam volna egyértelműbben is. Természetesen arra a köztudatban hibásan elterjed „sötét” oldalra gondoltam, amit mi a Földről sosem láthatunk, és ezért az emberek misztifikálják a Hold túloldalát.
A Hold „sötét” oldala kifejezés egy hibás értelmezés eredménye, mert a magyar nyelvben régen a „sötét” kifejezés az ismeretlent is jelentette. Az égitest túloldalát már 1959-ben lefényképezte a szovjet Luna-3, azóta pedig rengeteg információt gyűjtöttünk a Hold túlsó oldaláról. A Hold (nem pontosan) 27 nap alatt kerüli meg a Földet, és szintén 27 nap alatt fordul egyet a saját tengelye körül. Ezért látjuk a Földről mindig ugyanazt az oldalát, de a Nap természetesen egyenlő mértékben világítja meg minden oldalát, akárcsak a Földet. A Holddal kapcsolatos hibás kifejezésekbe most nem megyünk bele, mert messzire vinne minket a lényegtől, ami pedig az, hogy a Holdnak nincs ismeretlen, „sötét” oldala.
12. állítás
A Nap sárga színű. (Igaz: 194, Hamis: 844)
Ez az állítás hamis.
A Nap nem sárga színű, ahogy az ég sem kék, csak úgy tűnik. Az atmoszféra valójában átlátszó, ahogy nappal is látjuk a Holdat, vagy éjjel a csillagokat. Akkor miért tűnik az ég kéknek, és a Nap sárgának? Képzeljük el a Földet kívülről egy labdának, amit körülvesz egy gázbuborék. Ez a gázbuborék az atmoszféra, és mivel a gázok is atomokból állnak, ezért a fény (foton) beléjük ütközik, és lepattan róluk. Amikor lepattan, akkor megtörik, és már nem fehér, hanem más színű lesz, ez esetben kék. Ha valahol egy hatalmas tűz van, akkor az égbolt gyakran vörösnek tűnik. Ez azért van, mert a tűz következtében rengeteg CO2 jut a levegőbe, ami másképp töri meg a napfényt. Tehát az atmoszféra úgy működik, mint egy prizma. A fehér fény beleütközik és megtörik rajta.
A kapott szín attól is függ, hogy hozzád, a megfigyelőhöz képest milyen szögben érkezik a fény a Földre, valamint attól is, hogy a fénynek mekkora utat kell megtennie az atmoszféra gázain kereszül, amire végül a szemedbe jut. Ha keveset, akkor kevésbé törik meg, és fehérebbnek látod (délben, amikor a fény hozzád képest szinte egyenesen felülről érkezik). Ha viszont sokat utazik a fény az atmoszférán át, akkor a színe a vörös felé tolódik el, ezért látjuk vörösnek a naplementéket, de a csillagunk fénye valójában fehér.
Ha a környezetszennyezés ilyen ütemben folytatódik, akkor olyan mennyiségben kerülhet CO2 a levegőbe, hogy nem lesz többé kék az ég, és zöld a fű.