A köztudatban szinte mindenről kering valamilyen tévhit, amelyek eredhetnek népi szólás-mondásokból, hallhatjuk őket valaki mástól, és sokaknak egyszerűen csak úgy tűnik logikusnak. Ennek kapcsán nemrég készítettem egy újabb kérdőívet, amit megosztottam a közösségi fülön, hogy bárki szabadon kitölthesse. A kérdőívet kitöltőknek 13 érdekes állításról kellett eldönteniük, hogy szerintük az állítás igaz vagy hamis. Mindössze annyit kértem cserébe, hogy ne használjanak külső segítséget, hagyatkozzanak a tudásukra és a logikára.
Az előző kérdőív megoldásait itt találod.
A kérdőívet összesen 855-en töltötték ki, és néhány esetben igen érdekes eredményt kaptunk. Lássuk az állításokat, a rájuk adott válaszokat és a hozzájuk tartozó magyarázatot.
1. állítás
A brontoszaurusz valójában sosem létezett. (Igaz: 252, Hamis: 603)
Ez az állítás hamis.
Ma már nyilvánvalónak tűnhet, hogy a brontoszaurusz nagyon is létezett, de ez 130 évig egyáltalán nem volt biztos. Ezt a kavarodást két paleontológus barátnak köszönhetjük, Othniel Charles Marshnak és Edward Drinker Cope-nak. Cope annyira megbízott Marshban, hogy megmutatta neki az új lelőhelyet, ahol közösen kutathattak fosszíliák után. Sajnos Marsh vérszemet kapott, és Cope háta mögött alkut kötött a lelőhely igazgatójával, vagyis minden talált fosszília, és az utánuk járó busás jutalom is Marsh markát ütötte. Marsh 1877-ben kiásott egy hatalmas csontvázat, de a csontváz fejét nem sikerült megtalálnia, így az hiányos volt.
Marsh magának akarta a felfedezés dicsőségét, és a vele járó pénzt, ezért a hiányos csontvázra egy másik dinoszaurusz koponyáját illesztette, és gyorsan publikálta a felfedezését. Később, 1895-ben Marsh fosszíliagyűjtő munkatársai egy csomagot küldtek neki, amiben már egy kevésbé hiányos csontváz volt, és egy hatalmas koponya. Marsh úgy döntött, hogy ezt a csontvázat egy új dinoszauruszként jegyzi majd be, és ez lett a brontosaurus excelsus.
Idő közben Cope rájött, hogy Marsh mit művelt a háta mögött, és az élete hátralévő részét azzal töltötte, hogy 1400-nál is több cikket írt Marsh megkérdőjelezhető munkájáról, és az egykori barátok halálos ellenségekké váltak. A kutatók halála után egy paleontológus Marsh munkáit tanulmányozta, amikor észrevette, hogy az általa felfedezett, különbözőnek beállított dinoszauruszok csontvázai feltűnően hasonlítanak egymásra. Olyannyira, hogy a tudományos közösség 1903-ban kijelentette, hogy a brontoszaurusznak nevezett állat valójában csak az apatosaurus egy fiatalabb példánya, és a brontoszauruszt hivatalosan is nem létezővé nyilvánították.
Úgy tűnik, a múzeumok egyike sem értesült erről a változásról, ugyanis 1905-től az említett csontvázat a világon mindenütt a brontoszaurusz névvel állították ki, ráadásul a csontvázon néha még a másik dinoszaurusz koponyája volt látható, és a hibákat csak a kilencvenes években javították ki, de mint később kiderült, rosszul. 2015-ben egy paleontológus-csoport 81 sauropodát vizsgált meg, és ez eredményeket összevetették Marsh csontvázaival is. A tanulmányban az áll, hogy Marsh valóban összekeverte a csontvázakat, de nem csak egy, hanem két másik dinoszaurusz csontvázával is. Így aztán végre pontot tehetünk a dolog végére, és már tudjuk, hogy a brontoszaurusz és az apatosaurus is létezett.
2. állítás
A kacsák hápogása nem visszhangzik. (Igaz: 266, Hamis: 589)
Ez az állítás hamis.
Ez egy egyszerű városi legenda, ami valószínűleg azért terjedhetett el, mert a kacsák viszonylag halkan hápognak, ezért a hápogást követő visszhangot alig lehet hallani. Aminek hangja van, annak visszhangja is van, legfeljebb nem halljuk.
3. állítás
A denevérek vakok. (Igaz: 260, Hamis: 595)
Ez az állítás hamis.
A denevérek nem vakok. Van szemük, és egész jól látnak velük. A legtöbb denevérnek fejlett hallása van, és gyakorlatilag szurok sötétben is „látnak” a hallásukkal, de a kitűnő hallás nem indokolja a vakságot. A denevérek a hallásukat az éjjeli vadászathoz és tájékozódáshoz használják, de nappal ugyanúgy használják a szemeiket is. A szemük gyenge fényviszonyokhoz van szokva, ezért alkonyatkor és pirkadatkor jobban láthatnak, mint az ember.
4. állítás
Az embereknek összesen öt érzékük van. (Igaz: 527, Hamis: 328)
Ez az állítás hamis.
A látás, hallás, szaglás, tapintás és ízlelés az öt leggyakrabban emlegetett érzékünk, de ez koránt sem az összes. Itt van még néhány (nem az összes):
- Propriocepció – különböző testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése
- Egyensúlyérzékelés – lehetővé teszi az egyensúly megtartását, a gyorsulás, lassulás és térbeli irányváltoztatások érzékelését, valamint a gravitáció érzékelését.
- Szomjúság
- Éhség
- Magnetorecepció – mágneses tér érzékelése (néhány állattal ellentétben az emberek nagyon gyengén érzékelik).
- Fájdalom – régeben a tapintáshoz sorolták, de már külön kategóriába tartozik. Fájdalmat érzékelhetünk bőrön, csontban és izületben, valamint belsőszervekben.
- Viszketés – szintén a tapintáshoz sorolták, de már külön kategóriába tartozik.
5. állítás
Az évszakok váltakozásai a Föld Naptól való távolságától függenek. (Igaz: 377, Hamis: 478)
Ez az állítás hamis.
A Plútó teleit és nyarait valóban a Naptól való távolsága idézi elő, de a Föld keringési pályája majdnem kör alakú, ezért ez nem tesz számottevő különbséget a hőmérsékletben (a Föld januárban van a legközelebb a Naphoz, és júliusban van a legtávolabb).
A földnek van egy forgástengelye, ami egy képzeletbeli egyenes, ami áthalad az északi és a déli póluson. Ha a Föld nem lenne „megdőlve”, akkor a Nap mindig pontosan az Egyenlítő felett látszana. Mindenütt egyforma hosszúak lennének a nappalok és az éjszakák, és nem lennének évszakok sem. Az egyenlítőnél mindig ugyanolyan meleg lenne, és a sarkok felé haladva egyre hidegebb lenne. A Föld forgástengelye azonban ferde a napkörüli pályájának a tengelyéhez képest. Erre mondjuk, hogy a Föld egy kicsit „meg van dőlve”, egészen pontosan 23,5 fokkal.
A megdőlt forgási tengely tehát az évszakok váltakozásának az oka, de nem azért, mert egyszer közelebb dőlünk, máskor pedig távolabb. Ez a néhány ezer kilométer semmit sem számít, nemcsak a 150 millió kilométeres Nap-Föld távolsághoz képest, de a Föld Naptól mért távolságának legközelebbi és legtávolabbi pontja között mért 5 millió kilométeres különbséghez viszonyítva sem.
Ami igazán számít, az egyrészt az a szög, amelyben a napsugarak a Föld felszínét érik, másrészt a hosszabb ideig tartó nyári és a rövidebb ideig tartó téli napok. Képzeljük el, hogy egy szép nyári nap közepén kifekszünk napozni, amikor a fejünk felett tűz a Nap. A hátunk közepének egy négyzetcentiméterét adott számú foton éri, és ezeknek a mennyiségét egy fénymérővel meg is lehet mérni. Ha télen napozunk, amikor a Nap viszonylag alacsonyabban van az égen a Föld tengelyének ferdesége miatt, akkor a napsugarak laposabb szögben érkeznek, ezért csak nagyobb bőrfelületre juthat ugyanannyi foton. Vagyis egy négyzetcentiméter bőrre sokkal kevesebb foton jut, mint nyáron, és ez igaz a növények leveleire is.
Tehát összességében az évszakokat a Föld ferde forgástengelyéből adódó változó energiamennyiség hozza létre.
6. állítás
Ha valaki egy strand medencéjébe vizel, a víz színe megváltozik körülötte. (Igaz: 177, Hamis: 678)
Ez az állítás hamis.
A filmekben gyakran láthatunk olyan jelenetet, amikor a szereplők egyike a medencében könnyít magán, amire a többiek menekülni kezdenek a sötétkékké változott víz elől. A valóságban ez egyáltalán nem így működik. Nincs olyan vegyszer a medencékben, ami megváltoztatná a színét, ha vizelettel találkozik, azonban vannak árulkodó jelei.
Érdekes tény, hogy a medence vize nem azért csípi az ember szemét, mert klór van benne, hanem azért, mert abba korábban már belevizeltek. Ha egy medencének „klóros” szaga van, az nem a klórtól van, hanem attól, hogy a vizelet és a klór találkozásakor klóramin keletkezik. Ez a vegyület kölcsönzi az uszodáknak és a strandoknak azt a klóros szagot, ami valójában vizelet. Egy olimpiai úszómedencényi vízben akár 80 liter vizelet is lehet. Maga Michael Phelps (huszonháromszoros olimpiai bajnok úszó) is elmondta, hogy „mindenki belevizel a medencébe”. Ez viszont nem jó ötlet. Tévhit, hogy a klór minden baktériumot megöl. Minél több verejték, elhalt bőr és vizelet van egy medencében, annál hatástalanabb lesz ellenük a klór, tehát lehetőleg senki ne vizeljen a medencébe, mert mások megbetegedhetnek tőle. Vajon erre a kérdésre miért tudta a választ a válaszadók majdnem 80%-a?
7. állítás
Az emberek évente átlagosan nyolc pókot esznek meg alvás közben, amiről nem is tudnak. (Igaz: 249, Hamis: 606)
Ez az állítás hamis.
Ez egy egyszerű városi legenda, és a legnagyobb szerencsénkre semmi sem igaz belőle. Az emberek olyan nagyok, hogy a pókok számára gyakorlatilag a tájat képezik. A pókoknak nincs különösebb okuk arra, hogy az ágyra másszanak, hiszen az ágyban nincs táplálék a számukra. Ha mégis felmásznak, akkor is legfeljebb egy darab sziklának nézik az embert, ami alatt elbújhatnak.
A pókok nagyon érzékenyek a vibrációkra, és elképesztően valószínűtlen, hogy akár csak megkörnyékezzék egy lélegző ember száját vagy orrát. De ha ez nem győz meg valakit, akkor tegye fel magának a kérdést, hogy eddig hány póklábat talált reggel a fogai között?
8. állítás
Az alkohol megöli az agysejteket. (Igaz: 568, Hamis 287)
Ez az állítás hamis.
Tévhit, hogy az alkohol megöli az agysejteket, de máshogyan tényleg roncsolja az agyat. Az alkohol megrongálja a neuronok „végeit”, és gátolja az agyi ingerületek átadását. Ez a csökkent intelligenciától és memóriaveszteségtől kezdve az agyvérzés kockázatának megnövekedésén át egészen a tanulási és figyelemzavarokig egy vagonnyi biológiai és mentális problémát képes előidézni, amit reggelig sorolhatnánk. Tehát az alkohol nem öli meg konkrétan az agysejteket, de korlátozza és roncsolja a köztük lévő kapcsolatokat.
9. állítás
Emberek nélkül nem lenne globális felmelegedés, mert a globális felmelegedés az emberi aktivitás eredménye. (Igaz: 380, Hamis: 475)
Ez az állítás hamis.
A globális felmelegedés nem az emberi aktivitás eredménye, de az ütem, amellyel történik, az igen! A globális felmelegedés (vagy lehülés) egy természetes folyamat, aminek a hátterébe most nem megyünk bele, mert túlságosan messze vinne minket a lényegtől (és erről majd inkább egy videót készítek), viszont az a gyorsaság, ahogy ez történik, egyáltalán nem természetes. Az utóbbi 100 évben megfigyelt globális felmelegedés mértékének nem száz, hanem százezer, vagy még több idő alatt kellett volna bekövetkeznie. Az emberi aktivitásnak „köszönhetően” viszont olyan mértékben kerültek üvegházhatású gázok a légkörbe, hogy gyakorlatilag felgyújtottuk a bolygót. A baktériumokon kívül nincs olyan faj, ami képes lenne alkalmazkodni az ilyen gyors léptékű környezetváltozáshoz, vagyis ha nem szedjük össze magunkat gyorsan, és nem teszünk valamit annak érdekében, hogy megállítsuk a felmelegedést, első sorból nézhetjük végig a fajok tömeges kihalását, amit mi, emberek idéztünk elő.
Ehhez viszont egyáltalán nem kell sok, elég mindössze plusz egy fok a tengerekben, hogy a korallzátonyok elpusztuljanak (ami már el is kezdődött). Ha a korallok elpusztulnak, akkor rengeteg más faj is pusztulni kezd, amelyektől szintén más élőlények függenek.
A légkörbe juttatott üvegházhatású gázok miatt a bolygó átlagos hőmérséklete megemelkedett, aminek „hála” a jégsapkák olvadni kezdtek. A jégsapkák egyfajta tükörként is funkcionálnak, amik visszaverik a bolygónkat érő hő egy részét. Legalábbis eddig ezt tették, de mára már a nagy részük elolvadt, így még több hőt nyel el a bolygó, amitől ismét csak emelkedik a hőmérséklet, és még több jég olvad el.
Tehát a globális felmelegedés nem az emberek műve, mi „csak” irdatlanul felgyorsítottuk a folyamatot, kb. az ezerszeresére.
10. állítás
A negyedik dimenzió az idő. (Igaz: 552, Hamis: 303)
Ez az állítás igaz.
A mai napig rengeteg ember keveri össze a „dimenzió” és „univerzum” szavak jelentését, amiért néhány sci-fi showt lehet felelőssé tenni, pl. a Sliderst. Jelenleg négy dimenziót ismerünk; 1. szélesség, 2. hosszúság, 3. magasság és a 4. az idő. Képzeljük el, hogy egy találkozót akarunk megbeszélni valakivel. Mit teszünk? Megegyezünk, hogy a találkozó melyik épületben, hányadik emeleten és melyik szobában lesz. Ezzel kapunk egy háromdimenziós koordinátát, de ez még nem elég, hiszen nem tudjuk, mikor lesz a találkozó. Ehhez kell az idő, ez a negyedik dimenzió (bár a másik háromtól eltérően az idő nem térdimenzió).
Ha az ember jobban belegondol, a tér és az idő még gondolatban sem létezhet egymás nélkül. Nincs olyan, hogy csak az idő létezik, de a tér nem, és olyan sincs, hogy a tér létezik, de az idő nem. Abba ne menjünk bele, hogy az idő valójában csak egy fogalom valamire, amit nem teljesen értünk.
11. állítás
A mobiltelefonok használata megnöveli a daganatos megbetegedések kialakulását. (Igaz: 354, Hamis: 501)
Ez az állítás hamis.
Mutációt hibás DNS-másolás okozhat a sejtosztódáskor, vírusok, genotoxikus (mutagén) kémiai anyagok vagy ionizáló sugárzás. Az ionizáló sugárzás részecskéinek elegendő energiájuk van ahhoz, hogy az atomokról letaszítsák az elektronokat, és így ionokat hozzanak létre (ezért hívják ionizáló sugárzásnak). A telefonok nem ionizáló, alacsony energiájú sugárzást használnak a működésük során, vagyis nem okoznak daganatos megbetegedéseket. Több tanulmány is készült a felvetésről, és nincs kapcsolat a két dolog között.
Ha valaki mégis úgy érzi, hogy a telefon „sugárzásától” fáj a térde, vagy a feje, az nagy valószínűséggel valamilyen más dologra, vagy pszichológiai eredetű problémára utal, nem pedig a telefonra. Ugyanez a helyzet a mikrohullámú sütővel kapcsolatban is, erről itt írtam egy cikket.
12. állítás
A genetikailag módosított élőlények (GMO) fogyasztása veszélyes. (Igaz: 394, Hamis: 461)
Ez az állítás igaz, de nem ennyire egyszerű.
A genetikailag módosított élőlény azt jelenti, hogy az élőlény genomját molekuláris genetikai eljárásokkal módosították, hogy az élőlény (főleg növények) védett legyen a növényvédőszerekkel és a kártevőkkel szemben. A genetikailag módosított növényeket hatalmas monokultúrákban lehet termeszteni anélkül, hogy a fajra jellemző betegségek elterjednének bennük.
A géntechnológiával módosított élelmiszerek körül több szinten is vannak viták, beleértve azt is, hogy az ezzel előállított élelmiszerek biztonságosak -e, fel kell -e címkézni őket, és ha igen, hogyan.
Vannak banánok, amelyek emberi oltóanyagokat termelnek a fertőző betegségek, például a hepatitis B ellen, halak, amelyek gyorsabban szaporodnak, gyümölcs- és diófák, amelyek évekkel korábban hoznak termést, valamint olyan növények, amelyek egyedi tulajdonságokkal rendelkező új műanyagokat termelnek. A genetikailag módosított élelmiszerek drámai ígéretet kínálnak a 21. század legnagyobb kihívásainak megoldására. Mint minden új technológia, ezek is ismert, és ismeretlen kockázatokkal járnak.
A géntechnológiával módosított élelmiszerek legnagyobb veszélye, hogy káros hatással lehetnek az emberi szervezetre. Úgy gondolják, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek fogyasztása olyan betegségek kialakulását okozhatja, amelyek immunisak az antibiotikumokkal szemben. Ezenkívül, mivel ezek az élelmiszerek új találmányok, nem sokat tudnak az emberekre gyakorolt hosszú távú hatásukról. Mivel az egészségre gyakorolt hatások ismeretlenek, sokan inkább távol maradnak ettől az ételtől. A gyártók nem említik a címkén, hogy az élelmiszereket genetikai manipulációval fejlesztették ki, mert úgy gondolják, hogy ez hatással lenne a vállalkozásukra, ami nem jó stratégia. Sok embernek nem tetszik az állati gének növényekbe történő átvitelének gondolata sem.
Emberi kísérlet
2009 januárjáig mindössze egyetlen emberi etetési vizsgálatot végeztek a GM-élelmiszerek hatásairól. A vizsgálatban hét önkéntes vett részt, akiknek korábban orvosi okokból kifolyólag eltávolították a vastagbelüket. Ezek az önkéntesek genetikailag módosított szóját ettek, hogy lássák, átkerülhet-e a GM-szója DNS-e átkerül-e az emberi bélben élő természetes baktériumokba. A kutatók megállapították, hogy a hét önkéntes közül háromnak a GM-szójából származó transzgénjei átkerültek a bélben élő baktériumokba, az etetési kísérlet megkezdése előtt. Mivel ez az alacsony frekvenciájú átvitel nem nőtt a GM szója fogyasztása után, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kísérlet során nem történt génátvitel.
A teljes emésztőrendszerrel rendelkező önkénteseknél a transzgén nem élte túl az ép gyomor-bél traktuson való áthaladást. Más tanulmányok DNS-t találtak M13 vírusból, BFP-ből, és más génekből a megevett állatok vérében és szöveteiben.
Mindenesetre új módszerekre és koncepciókra van szükségünk, hogy megvizsgáljuk a génmódosított és hagyományos növények közötti összetételbeli, táplálkozási, toxikológiai és anyagcsere-különbségeket, valamint a genetikailag módosított növények kifejlesztésében használt genetikai technikák biztonságát.
Ha el akarjuk oszlatni a nagyközönség félelmeit, és megfelelően, tudományos alapon akarjuk felhasználni ezt a technológiát, akkor egyszerűen több kutatásra van szükségünk a GM-élelmiszerek emberi szervezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Forrás
13. állítás
Az asztrológia valódi tudomány. (Igaz: 444, Hamis: 411)
Ez az állítás hamis.
Az asztrológia lényege, hogy különböző égitestek egy adott időbeli pozíciójából próbál meg minél pontosabb jóslatot adni egy ember jövőjére vonatkozóan. Számomra érthetetlen, mi alapján gondolják az emberek, hogy a bolygók (a gravitáció által „összehúzott” kőtörmelék és gázok) egymáshoz viszonyított pozíciója bármilyen hatással lesz az életükre.
Vajon hogyan befolyásolhatná a Szaturnusz viszonyított térbeli pozíciója XY anyagi helyzetének alakulását? Hogyan lehetne bármilyen hatással egy fényévekre lévő, lehet, hogy már rég kihúnyt csillag viszonyított pozíciója valaki szerelmi életére? Mi köze lehet a Föld és a Mars egymáshoz viszonyított térbeli pozíciójának a tőzsde alakulásához? Miért gondolják az emberek, hogy a saját születési idejük bármilyen hatással lehet a személyiségük, és később a magánéletük, baráti kapcsolataik és minden egyéb alakulására?
Statisztikailag egy dobókockával pontosabban tudunk jósolni, mert egy dobókockán csak 6 lehetőségünk van, szemben az önkényesen meghatározott 12 db. csillagjeggyel. A mai asztrológiának nincs semmilyen tudományos alapja, és a jóslatai nem pontosabbak a tökéletesen véletlenszerűnél.